Ott folytattuk, ahol abbahagytuk, avagy rövid összefoglaló a Palota RSC U17 csapatának január 20-ai, első középszakasz mérkőzéseiről.

Az alapszakaszt hazai pályán zártuk az UTE Bíbor elleni emlékezetes ötszettes győzelemmel. A középszakasz első mérkőzését ugyancsak ellenük játszottuk, ezúttal idegenben. Sajnos szűkös kerettel, mindössze 9 játékossal érkeztünk, ami nem sok jóval kecsegtetett, mivel 2 mérkőzést kellett játszanunk egymást követően, pihenő nélkül.

Az UTE ellen koncentráltan, fegyelmezetten kezdtünk, a lányok megértették, hogy a szerváknak kiemelt szerepe lesz ezen a mérkőzésen. Jól nyitottunk, ezáltal sikerült ellenőrzés alatt tartani az első játszmát és sikerült előnybe kerülni. Jó kis mérkőzés kerekedett a nyitótalálkozóból, két hasonló erősségű csapat feszült egymásnak. Az ellenfél gyengébb periódusait, hibáit mindkét csapat jól használta ki, minden pontért alaposan meg kellett küzdeni. Zara a második játszmában sajnos megsérült, a játékát nem akartuk kockáztatni a torna további részében, nehogy nagyobb legyen a baj. Fej fej mellett haladtak a csapatok, 2:1-es vezetésünk után a harmadik játszmában az UTE 24:18-as vezetésénél küszöbön állt a döntő játszma. Innen sikerült szinte extázisban játszva fordítani, meccslabdához jutni, de végül nem tudtuk megakadályozni az ellenfél egyenlítését. A döntő játszmában tovább vittük a lendületet és végül sikerült megérdemelt győzelmet aratni! Nem bánom, ha mi leszünk az UTE Bíbor mumusa…

Második ellenfelünk a Kistarcsa csapata volt. Pihenő nélkül, Zara sérülése után még kevesebben, kimerítő mérkőzés után… Aztán kiderült, nem hiába tartottam a mérkőzéstől. A koncentráció szétcsúszott, nagyon sok nyitást hibáztunk és főképpen támadásban követtünk el érthetetlen hibákat, sorozatban gyártottuk a pontokat. Az ellenfélnek. A kiélezett végjátékban elveszített első szett után folyamatosan futnunk kellett az eredmény után. Nyomás alatt egyre görcsösebben játszottunk, valahogy semmi nem akart sikerülni, ami bőven írható a fáradtság számlájára. Ráadásul Fofi bokája is megsérült egy szerencsétlen mozdulat után, így az addig jól liberonkat is pihentetni kellett. Ellenfelünk egyszerű, de pontos játékot játszott, kihasználta hibáinkat és egyre jobban lendületbe jött. És bizony volt olyan érzésem, hogy ma a Fortuna is a Kistarcsa mezét viselte… Szerencséje pedig, mint tudjuk, annak a csapatnak van, amelyik többet tesz érte. El kell ismerni, hogy a Kistarcsa ezen a mérkőzésen megérdemelte a sikert.

Összességében nem kell szomorkodnunk. A torna megmutatta, hogy a Csapatunknak nem kell félnie senkitől. De azt is, hogy hosszú távon szűkös kerettel bajba kerülhetünk, mert a III. osztály mezőnye annyira kiegyenlített, hogy fáradtan a sorozatmérkőzéseket nehezen lehet eredményesen lejátszani. És akik ma nem tartottak a csapattal… Nekik el kell gondolkodniuk azon, miért nem voltak itt az UTE csarnokban, hogy mit jelent-e számukra ehhez a nagyon szerethető Csapathoz tartozni. Mert igen. Ez a Csapat nagyon szerethető. És megérdemli, hogy majd a hosszú középszakasz végén újra döntőben szerepelhessen.

Eredmények:

UTE U17 Fehér - Palota RSC 2 : 3 ( 21:25, 25:20, 22:25, 27:25, 9:15 )

Palota RSC - Kistarcsa VRSC 0 : 3 ( 25:27, 15:25, 20:25 )

A csapat tagjai: Hámori Zara (csk), Garay Florina, Endrődi Noémi, Bötkös Flóra, Jenei Kata, Janka Dorina, Kaszás Eszter, Tóth Leila, Laposa Lilla

Csak a Palota! ❤️

Vissza