Palota Röplabda Sport Club

A 2023-2024 idényben az U-15 csapatunknál új edző lesz Biszku Éva személyében. Biszku Éva többszörös Magyar válogatott röpladázó, aki együtt játszott egyesületünk alapítójával Szalayné Sebők Évával is.

Sok sikert kívánunk neki és jó munkát a csapatunknál!

Bemutatkozom!

Biszku Éva vagyok. Az Újpest csapatában kezdtem röplabdázni. Később a Közgazdasági Egyetem, a Csepel, a Magyar Hajó-, és Darugyár (Extrade), valamint a Kecskemét csapatában játszottam. Összesen 17 éven keresztül röplabdáztam az élvonalban. Öt alkalommal indultam a Strandröplabda Országos Bajnokságon, ahol a legjobb helyezést Bardi Gyöngyivel értük el a tatabányai 3. hellyel.

A válogatottban 65 alkalommal szerepeltem, ez idő alatt a csapattal világbajnoki 6. helyezést, Európa-bajnoki ezüstérmet szereztünk, és a montreali olimpián a 4. helyen végeztünk. A válogatottal két alkalommal kaptuk meg a sportújságírók szavazatai alapján az Év csapata címet. A Közgazdasági Egyetemen 1977-ben szereztem diplomát, Belkereskedelmi Marketing Szakon.

Újságíróként 1981-ben, a Képes Sport című hetilapnál kezdtem dolgozni, ahol a gyakornoki idő után röplabda szakíróként alkalmaztak. Ezenkívül dolgoztam a Magyar Ifjúság, az Ifjúsági Magazin, a Nemzetközi Sportmagazin és a Sportissimo lapoknak. Az egészséges életmóddal foglalkozó Elixír magazinnak 15 éven keresztül dolgoztam. A sportfogadás című lapnál a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda sportágakon kívül hozzám tartozott röplabda is. Legutóbb újságíróként az Óbudai Sport magazin főszerkesztőjeként dolgoztam, Zsengellér Zsolt újságíró kollégámmal együtt, aki a lap szerkesztője volt. Összesen 25 éven keresztül dolgoztam újságíróként.

Az edzői pályafutásom 1992-ben kezdődött, amikor a Vasas utánpótlás edzőjeként tevékenykedtem. Ez idő alatt a 4. helyről a 2. helyre került a csapatom. A Testnevelési Egyetemen középfokú edzői minősítést szereztem. Zsuzsa lányom első edzője voltam, aki idehaza bajnokságot nyert a Vasassal, és ugyanebben a bajnokságban a legtöbb pontot elért játékosként az Év Röplabdázója címet és a Magyar Kupát is megnyerte a csapattal. Szintén szerepelt a magyar válogatottban. Ezenkívül háromszoros magyar bajnok strandröplabdában Dambendzet Nathalie párjaként. A pályafutása alakulásában jelentős szerepet vállaltam, így rajta keresztül is figyelemmel kísértem a hazai röplabdaélet alakulását, sőt, volt alkalmam betekinteni jó néhány külföldi csapat szakmai életébe is, amikor Zsuzsi Svájcban, Izraelben, Görögországban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban összesen 10 éven keresztül az európai élvonalban profi játékosként játszott. Ennek köszönhetően azt is megfigyelhettem, milyen szakmai munka folyik a legerősebb bajnokságokban, Európában.

Edzői pályafutásom a KRA csapatában folytatódott, ahova meghívtam Jan de Brandot, a magyar válogatott szövetségi kapitányát, egy bemutató edzés erejéig. A KRA-ban edzősködtem a klub megszűnéséig. Ezután Oroszlányban és környékén alakítottam ki egy röplabda bázist.

Ennek eredményeként három iskolával is sikerült jó kapcsolatot kialakítani: Oroszlányi József Attila Általános Iskola, Dadi Református Általános Iskola, Kecskédi Német nyelvű Általános Iskola, és más oroszlányi gyerekek, akik az iskolai kereteken kívül - a helyi tv hatására, illetve facebook-on keresztül jelentkeztek. Összesen 70 gyerek szívét sikerült megnyerni a röplabdázásnak. Ebben az időben került sor a nyári edzőtáborok megtartására, ahova rengeteg gyerek jelentkezett. Egy alkalommal meghívtam dr. Kotsis Attiláné Gabi nénit, hogy nézze meg az edzéseket, javítsa a gyerekek mozgását, és megismerhessék Magyarország legsikeresebb edzőjét, aki közel három évtizeden keresztül különböző világversenyeken rengeteg éremmel szerzett hírnevet a magyar női röplabdázásnak. Gabi néni tiszteletére eljött a polgármester és az alpolgármester is a köszöntésére, továbbá kijött a helyi tévé, és a helyi sportújságíró is. Nagy visszhangja volt városban az eseménynek, ami tovább emelte a sportág rangját egy olyan régióban, ahol addig a röplabda ismeretlennek számított. Gabi néni örömmel látta, hogy edzőként azt a vonalat folytatom, amit játékosaként volt alkalmam megtanulni tőle.

Az edzői tevékenységemmel párhuzamosan azon dolgoztam, hogy a különböző településeken élő gyerekeimet összehozzam egy közös szakosztályba. Több helyi klubot is megkerestem ez ügyben. Végül egy helyi vállalkozóval sikerült is megállapodni, aki egy klubot működtetett, és akinek a gyerekei nálam röplabdáztak, így örömmel vette egy röplabda szakosztály megalakítását. Ám, mire megtörténhetett volna az ehhez szükséges ügyintézés, a pandémia miatt életbe léptek az amatőr csapatokat sújtó megszorító intézkedések, amelyek miatt még a szabadban tartható edzések megtartása sem volt lehetséges. 2020-ban a megszorítások két hullámban is elértek bennünket. Az elsőből még sikerült talpra állni azzal, hogy májustól egész nyáron edzőtáborokat tartottam, így az elhízott gyerekek visszanyerték a sportos külsejüket és az életkedvüket, de a második hullám, amelyik novemberben indult, megint ellehetetlenítette az edzések megtartását.

Zsuzsi lányom a családjával ekkorra már kiköltözött Spanyolországba, és hívott, hogy néhány hetet töltsek náluk, amíg megint beindíthatók az edzések. Úgy terveztük, hogy 2021. januárban visszajövök Magyarországra, de egyre rosszabb hírek érkeztek, egyre lehetetlenebbé vált a hazajövetel. A röpis gyerekeim állandóan kérdezték, mikor jövök vissza, de erre senki sem tudott válaszolni. Hogy ne maradjanak edzés nélkül, megkértem az egyik anyukát - aki valamikor röplabdázott a torna órák keretein belül -, hogy tartson edzéseket a gyerekeknek, amíg megjövök. Mivel ő végigkísérte a nyári edzőtáborokat, és küldtem neki rengeteg videót gyakorlatokkal, így sikerült rábeszélnem, hogy vegye át a gyerekeket. Ez idő alatt elvállaltam egy mallorca-i másodosztályú felnőtt női csapat edzését, amelyik elsősorban egyetemista lányokból tevődött össze. Jó alkalom volt ez arra, hogy megismerjem az ottani rendszert és a színvonalat.

Végül két év után jöttem vissza Magyarországra. Amikor felmerült, hogy visszamegyek a csapatomhoz, az anyuka közölte, hogy ezt most már ő csinálja igaz, edzői és szakmai tudás nélkül…

Dr. Kotsis Attiláné Gabi 95. születésnapja alkalmából mi, a volt játékosai zárt körben köszöntöttük egykori edzőnket - a média részvétele nélkül. Az ünnepség végén, amikor kikísértem Gabi nénit, szóba hozta, hogy nekem mindenképpen edzősködnöm kell, mert nagy szüksége van a magyar röplabdázásnak a szakmailag hasonlóan felkészült szakemberekre. Tulajdonképpen ezek az elismerő szavak voltak, amelyek megadták a lökést, hogy elkezdjek tájékozódni, milyen lehetőségek vannak a hazai utánpótlásban. Egy edző ismerősöm elküldte az MRSZ honlapján szereplő listát, ahol megláttam, hogy a Palota RSC edzőt keres. Nagyon megörültem, mert egyrészt a válogatottban együtt játszottam Szalayné Sebők Évával, másrészt, úgy húsz évvel ezelőtt meghívta a Szenior válogatottunkat egy mérkőzésre a felnőtt csapattal, amelyiknek Balogh Bea volt a csapatkapitánya. Mivel a mi csapatunknak én voltam a kapitánya, így akkor fogtunk kezet először Beával nem is sejtve, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom. Szalayné Sebők Éva korai halála után néhány évvel Bea, aki magára vállalta a megkezdett munka folytatását, rendezett egy emléktornát Éva tiszteletére, ahova meghívta a régi válogatott játékosait is. Ekkor találkoztunk másodszorra Beával, de már nem játékosként, hanem vendégként.

Így, amikor megkerestem Beát a levelemmel, amelyikben megkértem, hogy hívjon fel, amennyiben úgy gondolja, hogy érdemes leülnünk beszélni, rövid időn belül felhívott. Ennek volt az eredménye, hogy még aznap találkoztunk, elmentem megnézni egy edzést, és sor került a harmadik kézfogásunkra, ami mindkettőnket meghatottsággal töltött el, és amivel megpecsételtük, hogy a jövőben együtt dolgozunk.

Ezt a kis történetet azért gondoltam megosztani, hogy a Palota RSC-ben szereplő játékosok lássák, mekkora jelentősége lehet egy igaz, szívből jövő kézfogásnak akár húsz év távlatában!

Biszku Éva

Vissza