Palota Röplabda Sport Club

Amikor Csapat és az edző a lehető legtöbbet, örök emléket kap, avagy összefoglaló a Palota RSC U17 csapatának november 20-ai, besenyszögi csodájáról.

Írhatnék arról, hogy milyen sokat tettünk azért, hogy osztályozós helyért küzdhessünk ezen az emlékezetes vasárnapi napon. Arról is, hogy nem sikerült, mert egy 3:2-es győzelmet aratva és egy 3:0 arányú vereséget szenvedve nem sikerült megnyerni a bajnokság alapszakaszát. De… Nem fogok. Felesleges. Én sokkal többet kaptam a Lányoktól ezen a tornán, mint remélhettem.

Nem indult jól, nagyon nem. A keretünk nagyon szűkös alapból, mindössze 9 játékossal értünk el az osztályozó kapujába, teljes joggal dörömbölve azon eddigi játékunk alapján. De a Sors… óriási próbatétel elé állított minket, amikor az influenza 1 nappal az indulás előtt ledöntötte Katát a lábáról, eltüntetve a keretből az egyik meghatározó kulcsjátékosunkat. Hogy végül miért csak 7-en szálltunk fel a buszra? Nem boncolgatnám, nem való ide.

A CSAPAT buszra szállt. BLANKA, aki makacs térdsérüléssel küszködik régóta és sosem tudhatjuk, hogy az a műtétre váró térd a mérkőzéseken mikor jelzi, hogy köszöni szépen, neki mára ennyi elég volt a játékból. CSENGE, aki a tavalyi szezon végén elszenvedett bokaszalag szakadás után pontosan 1 hónapja tért vissza a csapatba véglegesen és lépett pályára újra. TAMI, aki új posztokon keresi a helyét és enyhe köhögéssel, bujkáló nyavalyával a szervezetében vállalta a játékot. És a „Kicsik”, akik az előző szezonban kezdtek el ismerkedni az U17 korosztállyal és talán még soha nem volt részük ilyen téttel bíró mérkőzésen pályára lépni: KLAU, aki nincs 15 éves, de egyre meghatározóbb játékosa a csapatnak. NOÉMI, aki – bár egyre otthonosabban mozog a pályán a 2-es poszton – 1-1 hiba után képes még mélyre elásni saját magát. Nála mélyebbre temetkezni talán csak FOFI képes, aki 1-1 elrontott érintés után talán még sírkövet is hozna, hogy azt a saját maga által letaposott hantjára helyezze. És a korábbi klubjától szilánkosra tört önbizalommal érkező ZARA, aki csak idén kezdett el ismerkedni az óriási felelősséggel járó feladó poszt rejtelmeivel. A CSAPAT. A 7 Törpe, akik a nap végére Óriások lettek. Számomra talán kicsit a Világ 7 Csodája.

A buszutat végig beszélgettük. Mindenről. Taktikáról, posztokról. Bizalomról és önbizalomról. Érzésekről és érzékenységről, a kommunikáció fontosságáról. Mit mondjak, gyorsan elröppen a 1,5 óra Besenyszögig. Láttuk az ellenfeleink egymás elleni fordulatos és színvonalas mérkőzését, melyet végül a DEAC 3:2-re megnyert a házigazda Szolnok ellen.

Aztán… jöttünk mi. Azt hihetné kívülálló, hogy nem olyan bonyolult összeállítani egy csapatot mindössze 7 játékosból. Pedig… emberes feladat, pláne, ha van köztük 2 feladó és 1 libero. A libero szerepeltetésével gyakorlatilag 19-re lapot kértem, lévén bármelyik mezőnyjátékos sérülése esetén véget ér a mérkőzés. Mégis ez volt az egyetlen esélyünk, hogy hosszabb, rövidebb időre pihenni tudjanak a lányok. Az első 2 játszmában úgy tűnt, ha nem is ászt, de legalább 10-es húztam a pakliból. Körbelőttük a pályát ütésekkel, szervákkal, pontatlanul játszottunk, talán kicsit a soha nem látott csapatösszetételnek és felállásunknak köszönhetően. Ellenfelünk pedig köszönte szépen és kihasználva hibáinkat már 2:0-ra vezetett. Az látszott, az akarattal, a lelkesedéssel nincs baj, és ha kicsit pontosabbak leszünk, akkor lehet esély. És a harmadik játszmában gyakorlatilag előrántottuk a pakliból az alsót… Helyére kerültek a posztok, az egyik feladó meg a 4-es ütő helyre… És a Csapat hihetetlen elszántsággal küzdve megfordította a mérkőzést, a negyedik szettben nagy hátrányról fordítva végül 3:2 arányban diadalmaskodni tudott! Óriási öröm, kösz, kösz, köszi…

Feledhetetlen mérkőzésen nyertünk, de nem volt sok idő pihenni. Leginkább semennyi. A Lányok tekintetéből sütött az elszántság, biztos voltam benne, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Ők a szívüket, lelküket kitették a pályára, különösen Fofi sajnálatos bokasérülése után, amikor az egyetlen szusszanásra alkalmas lehetőségünket is elveszítettük. Mit lehet mondani egy olyan 3:0 arányú vereségről, ahol a mérkőzés több, mint 1,5 órán át tartott? Ahol az első játszmát 28:26-ra, a másodikat 27:25-re veszítettük el végletekig kiélezett végjátékot követően? Ahol az ellenfél edzője kétségbeesetten kér időt, amikor már a fáradtságtól szinte már csak vánszorgó, az utolsó erőtartalékokat mozgósító Palota játékosok az ellenfél 23:14-es vezetését követően feljönnek 23:20-ra? Ahol időkérésnél minden Játékos már csak lerogy Fofi mellé a számára kikészített műanyag ülőalkalmatosságra és lehunyt szemmel piheg, amíg az edzőjük arról duruzsol nekik, hogy amit most tesznek, azt nem fogják elfelejteni soha, mindegy, mi lesz az eredmény? Semmit. Mert nincsenek szavak arra, amit ott ez a 7 JÁTÉKOS tett. Törpékből Óriások lettek. Aki látta, az tudja, hogy CSAPAT született. Ők tényleg a Világ 7 Csodája.

Köszönöm, hogy ott lehettem és az edzőjük lehettem.

Játékosértékelések a tornáról:

Endrődi Noémi (játékos)

Miután megérkeztünk Besenyszögre a kemény, 7 játékosból álló keretünkkel, az volt az első, hogy megnéztük Debrecen és Szolnok mérkőzését. A melegítésünk után már mentünk is labdázni, majd elkezdődött a meccs. Az első szettben egy teljesen idegen felállásban mentünk fel a pályára. Nagyon megzavart minket, senki sem tudta hol áll/hova kell mennie, elvesztettük ezt a szettet. A másodikban a felállás a szokásosra változott, de még mindig nem voltunk teljesen koncentráltak, így ez a szett is Debrecené lett. A harmadik szettben teljesen összekaptuk magunkat, pontos érintéseink voltak, koncentrált szerváink, jobb hangulatunk. A negyedik szettben az ellenfél kiépített magának egy egészen nagy előnyt, de nekünk sikerült ezt túlszárnyalni és hosszú és erős küzdelem után megnyertük. Az utolsó szett egészen gördülékeny volt, abban is ott voltunk fejben, a játékunk pontos volt. A győzelemben rengeteg szerepet játszott István bíztatása, higgadtsága és segítsége. A HOSSZÚ mérkőzés után egyből kezdődött Szolnokkal a meccs. Itt már teljesen elfáradtunk. Minden energiánkat, erőnket és lelkesedésünket beleraktuk ebbe a mérkőzésbe is, de sajnos a fáradtságunk miatt a Szolnok elleni mérkőzést elvesztettük.

Pintér Blanka (játékos)

A mai napon két fontos mérkőzést játszottunk. A másodosztály volt a tét. Egy elég szűkös kerettel útnak is indulunk Besenyszögre. Az oda vezető úton végig beszéltünk minden taktikát, ami a mai napon a segítségünkre válhat. Miután megérkeztünk átöltöztünk, és néztük a másik két csapat mérkőzését. Utána pedig mi következtünk, az első meccsünk Debrecen ellen volt. Ismertük már a csapatot, a tavalyi bajnokságban játszottunk már velük. Az első két szettet elveszítettük, nagyon sokat hibáztunk, inkább azt mondom mi adtuk oda a sok hibánkkal a két szettet. De a harmadik szettre végre megérkeztünk igazán. És összeszedtük magunkat, így sikerült 3:2re megnyernünk a mérkőzést. A második meccs is a miénk volt Szolnok csapata ellen. Egy kipihent csapattal álltunk szembe. Számomra ők erősebb ellenfélnek számítottak. Igaz 3:0ra kikaptunk, de hatalmasat küzdöttünk, nagyon szoros szetteket játszottunk egymás ellen. Mindent megtettünk, hogy a mai napon mi legyünk az elsők. De sajnos a második mérkőzésre elfáradtunk, leginkább fejben. Voltak kisebb sérülések is, és csere nélkül kellett végig csinálnunk a napot. Nagyon tanulságos és fantasztikus meccset játszottunk.

Hámori Zara (játékos)

Hétvégén Besenyszögön játszottunk két nagy ellenfelünkkel (DEAC és Szolnok), ők is veretlenül érkeztek. Kicsit fura érzés volt 7 játékossal elindulni, őszintén kicsit kétségbe voltam esve. Az úton rengeteget beszélgettünk Istvánnal, amire szerintem mindenkinek nagyon szüksége volt és ez meccs közben is meglátszódott. Az első mérkőzés első két szettje egy hullámvasút volt, de aztán sikerült összeszedni magunkat, és István egy pillanatig se bizonytalanodott el bennünk. Elkezdtünk úgy feljönni, mint a talajvíz, és a hangulat is egyre jobb lett. Egy megszenvedett 3:2-vel végződött a meccs. Nekem ez volt a legemlékezetesebb meccsem, hogy 7 emberrel, 2 féllábú játékossal, ilyen eredményt értünk el. A második meccsre már mindenkin látszódott, hogy elfáradt, mind fejben, mind testben. Egy meccs szünettel, vagy ha lettek volna cseréink, szerintem ezt a meccset is megnyerhettük volna. Sajnos 6 játékossal kellett folytatnunk a mérkőzést, mivel liberónk (alias Fofi) lesérült. De így is alig pár ponton múltak a szettek. Én hihetetlenül büszke vagyok magunkra, hogy nem adtuk fel és nem hátráltunk meg. Igaz, nem nyertük meg az alapszakaszt, de minden erőbedobásunkkal, csapatként játszottunk..

Bravó Lányok, csak így tovább!

Eredmények:

DEAC - Palota RSC 2 : 3 ( 25:22, 25:16, 8:25, 23:25; 12:15 )

Szolnoki SPC Sárga - Palota RSC 3 : 0 ( 28:26, 27:25, 25:20 )

A csapat tagjai(nagybetűvel a kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosok): JANKA TAMARA (csk), PINTÉR BLANKA, HÁMORI ZARA, GARAY FLORINA, LE KHANH NGOC, ENDRŐDI NOÉMI, KIRÁLY CSENGE

Csak a Palota! ❤️

Vissza