Papp Dóra a napközi helyett inkább a tornaterem

2013. szeptember 01. vasárnap

Papp Dóra, a Palota csinos röplabdása nagyon sok sportot kipróbált és végül a röpi mellett maradt. Nem hozott rossz döntés, hisz megkapta azt, amire minden sportoló vágyik.

Ha egy fiatal kislány elkezd sportolni, akkor a család, barátnő, vagy egy sportélmény hatására teszi. Te mikor és hogy kerültél kapcsolatba a sporttal?

Először általános iskolában kezdtem sportolni. Délutánonként a napközi helyett inkább a tornateremben töltöttem az időmet, amíg a többiek a házival szenvedtek. Mivel sportos család vagyunk, így nem volt kérdés, hogy a sport az életem részévé fog válni.

Röplabda előtt/közben milyen sportokkal volt/van kapcsolatod?

Mielőtt elkezdtem röplabdázni számos sportot kipróbáltam. Először akrobatikus rock and rolloztam, tornáztam, majd jöttek a labdasportok: kosár kézi, foci és végül a röpi. Jelenleg ez az egyetlen sport amit űzök, de ha akad egy kis időm szívesen kipróbálok mást is. Például nagyon szeretek snowboardozni.

A sportpályafutásod legfontosabb állomásai?

Amire minden sportoló vágyik: a válogatottban való szereplés volt az egyik legmeghatározóbb állomás. ( ifjúsági EB 7.hely és junior EB-n való részvétel. ) Valamint amikor Székesfehérvárra igazoltam, és az ottani csapattal a MÁV Előrével nagyon szép eredményeket értünk el. Mindkét csapatban nagyon fontos dolgokat tanultam erről a sportról, amik a mai napig nagyon sokat segítenek.

Milyen érzés volt, mikor a válogatottba megkaptad a meghívót?

Nagyon furcsa érzés volt. Először nem akartam elhinni, majd bepánikoltam, hogy nem ismerek senkit, de amikor már a teremben voltam, nem volt visszaút. Szerencsére! Egy nagyon jó csapatot hoztak össze az edzők.

Első felnőtt meccsedre, hogy emlékszel vissza?

Emlékszem, eszméletlenül izgultam. Miskolcon játszottunk még az ADRC csapatával. Az akkori csapattársaim szinte csak felnőttek voltak, én voltam a legkisebb, legtapasztalatlanabb a magam 15 évével. Persze volt kéz-és lábremegés, de szerencsére hamar túlléptem rajta.

Legtöbb sportoló arra vágyik, hogy rengeteg néző előtt, szurkolók hangos buzdítása mellett játszhasson. Sajnos kevés ilyen meccs van?!

Igen, sajnos itthon nem olyan népszerű a röplabda, mint külföldön. Ismerősök és családtagok buzdítják néha a csapatokat, és ennyi. Pedig azt kell, hogy mondjam, aki eddig kint járt a meccseinken mindenki élvezte. Szóval, jöjjön mindenki bátran!

Fényképészek röplabda meccseken előszeretettel, fotózzák a lányok popsiját. Van akit ez zavar, de vannak olyan csajok, akik picit még rá is tesznek.

Elkerülhetetlen, hogy egy meccsen a fotósoknak ne tűnjön fel egy-két formás popsi. Ez benne van, hiszen rövid a nadrág és ez szembeötlő. Személy szerint nem szoktam ezzel foglalkozni. Bár, ha egy popsit lefotóznak, akkor az valószínűleg azt jelenti, hogy formás.

Alapozás időszaka van, gondolom úgy, mint a többi sportoló nem szereted ezt a részt, de van benne olyan, amit szeretsz, és mi az amit a legszívesebben kihagynál, eltörölnél?

Nincs problémám az alapozással, sőt egy hosszú nyári pihenés után még jól is esik mozogni. De tény, ha rajtam múlna egy métert se futnék, nagyon nem szeretem, de tudom, hogy kell az állóképességhez.

Pillanatok múlva itt a bajnokság. Mint szilveszter éjjelén teszel fogadalmat, hogy ezt meg ezt megfogadom az új szezon előtt?

Nem szoktam fogadkozni, mert általában elfelejtem vagy simán csak megszegem. De persze mindenki úgy vág neki a bajnokságnak, hogy a maximumot fogja kihozni magából minden meccsen. Ez rám is vonatkozik.

Civilként és sportolóként milyen terveid vannak?

Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanulok és szeretném minél jobban teljesíteni ezt a félévet, és persze mihamarabb megszerezni a diplomát. A csapattal pedig szeretnénk helytállni a bajnokságban és minél több meccset nyerni.

Forrás: igysportolunk.com